A Gasztro Akrobata

Food is my best friend.

Brutálisan király hagymalekvár

2014. július 14. 22:00 - The Gastro Acrobat

A W35 séfjével, Balogh Dániellel készültem épp hamburger párbajra, miközben kikísérleteztem ezt a fergeteges hagymalekvárt. Vörös húsok mellé kiváló! Grillezéshez tökéletes! Ez a recept annyira szuperül sikerült, hogy még pirítósra kenve is verhetetlen! Cukrot egyáltalán nem tartalmaz, ami azt hiszem, külön jó pont. Érdemes egy nagy befőttesüveggel készíteni, mert erre bizony az egész ház rá fog járni. Az egész procedúra körülbelül két órát vesz igénybe, de az idő nagy részében elrotyog magában a hagyma, nem kell foglalkozni vele.

A következőkkel töltsük meg a bevásárlókosarat:

  • 4 fej lilahagyma
  • 2 fej vöröshagyma
  • 1 kis csokor kakukkfű
  • 1,5 dl jóféle száraz vörös bor (Tévhit, hogy az ételben elfér bármilyen vállalhatatlan bor, ezt felejtsük el gyorsan! A bor nagyban befolyásolja a készülő remekművet, és ahogyan nem esik jól lenyelni egy korty koccintóst tisztán, az ételbe belefőzve sem lesz másképp.)
  • 1 evőkanálnyi vaj
  • 4-5 evőkanálnyi virágméz (sikerült olyan termelői mézet kapnom, amiben kikristályosodott már a cukor, ezt a részét használtam)

 

 

fotó 1_2.JPG

Akik a fergeteges hangulatot biztosítják:

  • két evőkanál olivaolaj
  • 3 evőkanál kiváló minőségű balzsamecet
  • egy evőkanál
  • egy evőkanál durvára őrölt rózsabors

 

A rózsabors

A rózsabors eredetileg Brazília környékéről származik. Ami azt illeti nem is igazi borsfajta, hiszen nem csíp, az íze is inkább édeskés. Ráadásul a növény, amiről származik a szömörcefélék családjába tartozik, így közelebb áll a pisztáciához, mint a borshoz. Az íze talán a borókabogyóhoz hasonlít leginkább, ebbe a receptbe remek választásnak bizonyult.

 fotó 3.JPG

Vágjunk bele...

...méghozzá elsőnek a hagymákba. A két végét lenyisszantva, majd félbevágva tisztítsuk meg a külső hajtásoktól a hagymagumókat. Ha minddel végeztünk és letöröltük a könnyeinket is, elkezdhetünk szeletelni. A félbevágott hagymákat lapjára fektetve egy jó éles késsel szeleteljük fel, lehetőleg hajszál vékonyra. Ez remek gyakorlása a késforgatás elsajátításának, igyekezzünk egy ujjunkat sem levágni, még szükség lesz rájuk a kevergetésnél. Érdemes éles késsel dolgozni, mert akármilyen furcsán is hangzik, az életlen penge sokkal balesetveszélyesebb.

Ha az összes hagymával végeztünk, az olivaolajat a lábosba löttyintve, gyújtsunk is alá nagy lánggal.  Ha átforrósodott az edény, egy drámai mozdulattal a késünket lapátnak használva, seperjük a deszkáról a lábasba a hajszál vékony hagymaszeleteket. Ragadjunk meg egy fakanalat és jobbról balra vagy esetleg balról jobbra kevergessük 2/4-es ütemben. Ha a hagyma a nagy melegben kissé megfonnyadt, vegyük le a lángot, a lehető legkisebbre és fedjük le. Körülbelül 50 percig nem lesz dolgunk vele, néha azért kukkantsunk a fedő alá, mert nem szabad odakapnia.

 Az izgalom a tetőfokára hág

Most jön az izgalmas rész, ha azt érzed kellően lepuhult és összefőtt a hagyma, mehet rá a só és a bors. Azért nagyon fontos, hogy most sózzuk csak, mert ha már az elején kiengedtetjük vele az összes levet, biztosan odaég. Most már nem lesz szükség rá, mivel ha a sózást követően elfőtt a leve, mehet rá a bor és a balzsamecet is! Én a Posta Borház „noirkékmerfranlotpinotkos”-át használtam ezúttal (2011-ből). Kiváló választásnak bizonyult, érdemes egy pohárral elfogyasztani főzés közben. Csavarjuk fel kicsit a hőfokot, had szóljon a Rock’n'Roll a lábosban! Ha felforrt, visszavehetünk kicsit. A továbbiakban kis lángon, további 30 percet adjunk az ízeknek a kibontakozásra. Ha 90%-ban elfőtt a leve, mehet bele a méz. Aki nem olyan érzékeny testének szentélyét illetően, mint én, az használhat cukrot (javaslom a barna kristálycukrot, mert az nagyon szép színt ad az ételnek). Én mindenesetre virágmézzel dolgoztam, nemcsak azért mert rendkívül tudatosan étkezem újabban, hanem azért is, mert a tapasztalataim alapján ebbe az ételbe nem tehetnék jobbat. A virágméznek is inkább az eszenciáját, a kikristályosodott részét használtam. Ízlés szerint, de alapvetően 4-5 evőkanál mézet vágjunk a lábosba. Érdemes pár perc után kóstolgatni a lekvárt, ilyenkor lehet még korrigálni. Azzal azonban mindenképpen érdemes számolni, hogy az ízeknek össze kell érni, ehhez idő kell, így semmi esetre se essünk kétségbe rögtön. Ettől a momentumtól kezdve gyakrabban keverjünk rajta, nehogy le találjon égni. Körülbelül egy kis marék megtisztított és felaprózott kakukkfű is mehet a hagymához két kevergetés között. Tíz-húsz percnek elégnek kell lennie, hogy besűrűsödjön a hagymalekvár, ezt feltétlenül legyen türelmünk kivárni. Ha már jó ragadós és lekvárszerű, kapcsoljuk le a hőforrást és pár perc pihenőt követően kanyarintsunk bele egy evőkanál vajat. Ha sikerült elkeverni, mehet a kigőzölt befőttesüvegbe. Bár a hagymalekvárunk sokáig eláll, nem kell félni, mivel hipp-hopp el fog fogyni. Én, mint említettem a hamburgerembe készítettem, de bátran kanalazzuk bármilyen vörös hús mellé. Grillételek mellé is hibátlan választás, de ha úgy tartja kedvünk, kenjünk meg vele egy szelet pirítóst és a megmaradt bor mellé faljuk be magában!

 

fotó 5.JPG

 

Ebben a lekvárban az a legszuperebb, hogy kevés hozzávalóval dolgozunk, így nem okoz káoszt a szánkban. Az ízorgiában négy meghatározó íz egészíti ki a hagymát csupán: a bor, a kakukkfű, a rózsabors és a virágméz. Csúcs a végeredmény, próbáljátok ki ti is!

Üdv, 

A Gasztro Akrobata

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu