Fernando ínycsiklandozó Salmorejo-ja

Ellátogattam nagymamámhoz a minap, hogy együtt főzzünk. Egy olyan receptet hoztam neki egyenesen Olaszországból, amit Fernandotól, a spanyol barátomtól tanultam. Ez egy Dél-spanyolországi étel és nagy előszeretettel eszik a legnagyobb melegben. Három fontos tulajdonsággal bír a salmorejo: remekül hűsít, tele van vitaminnal és felrobbantja az ízlelőbimbókat a szádban. Három pofonegyszerű lépés és öt perc kell hozzá! Gyorsabban megvan, mint a porleves!

Ha tetszik nektek a gasztro akrobatika, kövessetek minket a facebookon!

Mi az a salmorejo?

A salmorejo egy Dél-Spanyolországból származó hideg, nyers paradicsomleves. Gyakran fogyasztják előételként, friss sonkával és olívaolajjal megkent kenyérrel. Nem azonos a gaz gazpachio-val, ne keverjük a kettőt. Ez az étel nemcsak olcsó, de tényleg benne van minden, amit egy forró nyári napon kívánhatunk. Jéghidegen tálaljuk és a hatás nem marad el.

Bevásárló lista:

• 3db érett fincsi paradicsom
• 1db fél piros roppanós kaliforniai paprika
• 1 tojás
• 1 fél gerezd fokhagyma
• hangulatfelelősök pedig: só, bors, olivaolaj és borecet

Első lépés

A paradicsomot felkockázzuk. Nem kell sokat vacakolni, hiszen a botmixer majd dolgozik helyettünk. A paradicsom nem szeret magányosan szomorkodni a tálban, ezért a kimagozott és kierezett kaliforniai paprikát hasonló méretben vágjuk mellé. Egy gerezd fokhagymát vágjunk ketté és a belső zöld hajtást nyessük ki belőle. Erre azért van szükség, mivel az a legcsípősebb része a fokhagymának, és ha azt szeretnénk, hogy a főzőtudományunkkal lenyűgözött hölgytől begyűjthessük a jól megérdemelt csókokat, akkor inkább szedjük ki ezt a csípős részt. Ha nyersen használom fel a fokhagymát, mindig így teszek. Ha félnék a vámpíroktól nem vacakolnék vele, de nem félek. A fokhagyma is a tálba kerül.

Második lépés

Vegyük a kezünkbe a botmixert és pürésítsük a zöldségeket. Nem nagy kihívás, még a kisöcsém is boldogulna vele. Bonyolítva egy kissé az eseményeket, ezzel párhuzamosan egy serpenyőbe löttyintsünk némi olajat és süssük meg a tojást. Ha a tojásunk megsült és lágytojássá reinkarnálódott, zárjuk el alatta a lángot. A tojás is mehet a már pürésített zöldségek mellé. Öntsük nyakon a tálat körülbelül öt-hat evőkanál (vagy még több) jó minőségű olívaolajjal, sóval, borssal és körülbelül két-három evőkanál fehér borecettel. Ha minden benne van és kellően egynemű, akkor meg is vagyunk gyakorlatilag. Nagyon fontos a kóstolás, ízleljük meg az alkotást. Ilyenkor lehet bele tenni még egy kis borecetet - ha azt szeretnénk, hogy frissebb legyen, esetleg fokhagymát, sót vagy olivaolajat.  Ez nem atomfizika és nem is agysebészet. Meg kell kóstolni. Ha valamit hiányolunk, bátran tegyünk még bele! Persze ne feledjük az egyetlen szabályt: kivenni sokkal nehezebb, mint beletenni.

Harmadik lépés

Vágjuk be, úgy ahogy van az egészet a hűtőbe pár órára. Ha hideg, tálalhatjuk. Egy lapostányérba öntsünk egy-két mm vastagon olivaolajat, fektessünk rá pirított kenyérszeleteket, majd fordítsuk meg őket. aztán ezekkel mártogassuk és tunkoljuk a levest. Jóféle spanyol vagy olasz, érlelt prosciutto‎ kiváló választás hozzá. Persze csak akkor, ha az ember olyan szerencsés, mint én, hogy hazahozott egy fél disznót Olaszországból és ezért akad a hűtőben.

Nagymamámnak nagyon ízlett, nagy élmény volt mindkettőnknek a főzés. Persze egész más az élmény, ha az ember a saját paradicsomából dolgozhat, mint ő. Ilyen boldog volt (foto: Instagram/adamhosszu)

Nagy melegben nem kívánhat senki jobbat! Akinek nem jött be, írja meg és megeszem a kalapom. A marcipán kalapom.

 Üdv,

A Gasztro Akrobata