Alfajores

Ma nemzetközi vizekre evezünk és egy spanyol eredetű, de legnagyobb népszerűségét Dél-Amerikában elérő édességet készítünk. A eredeti sütemény mézet, mandulát, és többféle fűszert, mint például fahéjat tartalmaz. Mire új hazájába került, új köntösbe öltözik és általában karamellkrém (dulce la leche) kerül a két keksz közé. Karamellimádóknak mindenképpen kötelező, de szerintem még olyanok is meggyőzhetők, akik eddig távol tartották magukat ettől az isteni íztől.

 Kezdjük először a karamellkrém elkészítésével. Ehhez egy hozzávaló és némi idő szükséges. Vegyünk 3 tubus sűrített tejet és egy nagyobb méretű befőttesüveget. A kupakot vagy egy kés, vagy valami célszerszám segítségével lukasszuk ki 3-4 helyen, hogy a keletkező gőz eltávozhasson. Nyomjuk bele a sűrített tejet a befőttesüvegbe és tekerjük rá a lyukas kupakot. Egy magasabb falú tepsibe öntsünk vizet és ebbe állítsuk bele a befőttesüveget (készülhet több üveggel is egyszerre). Rakjuk be a sütőbe, körülbelül 150 fokra és hagyjuk magára. Időnként pillantsunk rá és ha nagyon elfőtt a víz, pótoljuk (ha lehet ne hideg vizet és ne az üvegre öntsük, nehogy szétpattanjon). Körülbelül 30 perc után nyúlunk először hozzá, amikor átkeverjük a krémet az üvegben, majd mehet vissza a sütőbe. Ezt még többször megismételjük. Amikor már sötét aranyszínű lett (nálam ez nagyjából 2 órán át tartott) kivesszük és hagyjuk kihűlni (és igyekszünk nem felfalni az egészet még mielőtt a süti elkészülne).  

Most pedig következzen a süti:

Hozzávalók:

•          22 dkg liszt
•          3 dkg étkezési keményítő (ha nincs, a liszt mennyiségét növeljük meg 3 dkg-al)
•          1 vaníliarúd kikapart magjai
•          12,5 dkg nagyon hideg vaj
•          4 dkg porcukor
•          1 csipet só
•          1 tk. sütőpor
•          3 tojás sárgája

A lisztet és a keményítőt a gyúródeszka közepére szitáljuk. A hideg vajat rátesszük, 

majd egy éles kés segítségével apró darabokra vagdaljuk, amíg morzsalékos nem lesz.

Ekkor hozzáadjuk a többi hozzávalót, először a porcukrot, a vaníliarúd kikapart magjait, a csipet sót és sütőport, majd a tojások sárgáját a közepébe készített mélyedésbe pottyintjuk.

Minél gyorsabb kézmozdulatokkal összegyúrjuk (nem szabad sokáig dolgozni vele, mert a kezünk melegétől megolvad a vaj és a tésztánk később berepedezik vagy szétesik).

Ha kész, folpackba csomagoljuk és egy órára a hűtőszekrénybe tesszük.

Egy óra múlva kivesszük a hűtőből és enyhén meglisztezett sütőpapírra tesszük, majd egy másik sütőpapírt a tetejére téve 2-3 mm vastagra kinyújtjuk (ha nincs sütőpapírunk, akkor anélkül is működik a dolog). Egy 5 cm átmérőjű szaggató segítségével köröket szaggatunk belőle és egy sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük.

170 fokra előmelegített sütőben légkeveréssel 11 percig sütjük (nem szabad megbarnulnia figyeljünk rá, mert a sütők teljesítménye nagyon változó lehet).

Kivesszük és a papírral együtt lehúzva egy rácson hagyjuk teljesen kihűlni.

Amikor kihűltek, egy kisebb teáskanál karamellkrémet teszünk rá és egy üres sütivel finoman összenyomjuk.

Porcukorral megszórva fogyasszuk és ha sikerül eldugni a család elől, akkor másnap még finomabb lesz (összeérnek az ízek). Ha valaki mégsem szeretne karamellkrémet gyártani (amit pedig nagyon ajánlok), akkor nutellával is elkészíthető.

Jó étvágyat!

Gasztro Akrobata Noémi

Előre szeretném leszögezni, hogy aki fogyókúrázik, az messziről kerülje el a Művészetek Völgyét! Bár hallottam pletykákat arról, hogy vega szendvicset is árulnak valahol, de ilyesmivel nem találkoztam. A Gasztro Akrobata végigkóstolta helyettetek a Művészetek Völgyét, nektek így nem maradt más dolgotok, mint a hömpölygő tömegen keresztülhasítva rárepülni a finomabbnál finomabb gasztronómiai orgiákra. Hét pontba foglaltam össze azokat az ételeket, amit nem fogtok, vagy nem szabad kihagynotok! A völgy ízeit a magyaros konyha jellemzi, megtalálhatóak a sztenderdnek mondható ételek, úgy mint a sült kolbász, de nagy szerencsénkre ennél sokkal izgalmasabb kalandokba is belebotolhatunk. Lássuk hát, hogy Kapolcson, a Művészetek Völgyének fővárosában mit ehet a nagyérdemű.

Katlan Tóni Konyhája

Aki lejön a völgybe, majdnem biztos, hogy egyszer bekeveredik Katlan Tónihoz. A kapolcsi események szívében, a patak partján, a kőhídnál hatalmas udvarban dolgozik Tóni az embereivel. Azoknak ajánlom a Katlant, akik kedvelik a piaci vásárokban is megtalálható teljesen átlagos, már-már közhelyes sütödéket. Van sültkolbász, kakashere pörkölt, meg kutyafüle. Üdvözlendő változás az előző évekhez képest, hogy idén házi burgonyás cipót kapunk szikkadt kenyér helyett, ami tényleg jó volt. Valószínűleg a völgy egyik legdrágább vendégszeretetét élvezhettem és ami azt illeti, nem éri meg az árát. Igazi kuriózumokkal is találkozhatunk, ilyen a kedvencem is: az 1900 forintos pálinka/feles.

„A Katlan Tóni Konyhája célja, hogy a hagyományos vidéki kultúrát vendégeivel megismertesse és élhetővé tegye számukra. Azért esett a választás erre a korra, mivel ekkor az értékek még valóságosak voltak, a kolbász kolbászból volt, a bort szőlőből készítették.” –írja Katlan Tóni a honlapján (www.katlantoni.hu)

Érkezésünket követően az első utunk ide vezetett, hiszen Katlan Tónit nem lehet kihagyni, ha a kapolcsi gasztronómiát akarjuk górcső alá venni. A puding próbája az evés, Katlan Tónié a kolbász.

Egy fél cipó, egy méretes kolbi mustárral meg némi savanyúsággal kétezer forint környékén mozog. A kolbász tényleg kolbászból volt, ami megnyugtató. Azonban komoly kétségeim vannak azt illetően, hogy házilag készült-e, ám ennek ellenére nem volt rossz. A kolbászok szaftosak voltak és mócsinggal nem igen találkoztunk. A menü legizgalmasabb része a cipó volt, amit helyben dagasztanak és sütnek.

 Cili néni zsíros deszkája

Amikor valaki hosszabb időt tölt el Kapolcson, Cili néni kocsmájába is biztosan bekeveredik. A Kossuth Lajos nevére keresztelt főútról nyíló udvarban található talponállóban elfogyasztott két-három kör fröccs után, ha megéhezel, a legjobb választás a zsíros deszka lehet.

A klasszikus ízek kedvelői potom kétszáz forintért élvezhetik a disznózsírral és hagymával felszerelt szelet kenyeret. Bár idén már kézműves libazsírral is találkoztam, Cili néni zsíros deszkájával árban semmi sem tudta felvenni a versenyt. Ha valaki csak egyvalamit kóstolna a völgyben, akkor nem ez a legjobb választás, de uzsonnára tökéletes.

Kék Abrosz Vendégasztal

Most, hogy kipipáltuk a kötelezőket, lássunk valami izgalmasabbat. A Kék Abrosz Vendégasztal intézménye már önmagában is említésre méltó. A rendszer lényege, hogy Magdi néni az ebédre szánt töltött káposztát nem öt főre készíti, hanem harmincra és az oda betérőket saját asztaluknál vendégeli meg. A dologban nem csak az az izgalmas, hogy olcsón ehetünk házi kosztot, de így megismerkedhetünk a tájra jellemző sajátos konyhai praktikákkal is. Ez itt nem nagyüzem, a légkör családias.

Az ebéd mellett reggelire is érdemes menni, lehet enni bundáskenyeret, többféle rántottát és jóféle lecsót. Pont ez a szép Kapolcsban, hogy ilyen kalandokba is belekeveredhetünk, mint Magdi néni konyhája. Házi szörpöket is kínálnak, a klasszikus bodzától kezdve fenyőrügy szörpig mindent megtalálunk. A jó konyha és a házi szörpök egy átmulatozott este után, igen hatékonyan és gyorsan rendbe tesznek.

Leginkább reggelire ajánlom a helyet, bár az ebéd sem rossz. A lecsót sütik, nem pedig főzik, ahogy kell. Tojással keverik, és friss kenyérrel szolgálják fel. A rántottát kedvünk szerint készítik, ha kell kolbásszal, szalonnával vagy hagymával, illetve ezek kombinációival. A tojások számát is magunk határozhatjuk meg, így biztosan jól lakunk. Az ottani vendégszeretet megfizethetetlen, sokat számít, hogy családi háznál eszik az ember.

 Borjúkötél

Az idei Művészetek Völgyének legnagyobb újítása, az abszolút nyertes borjúkötél volt. Olyan népszerű a dolog, hogy majd fél órát kellet sorban állni. Egy kedves kis család árulja borjúkötelet, mellé kérhetünk lángost és fonott fánkot is (amihez ráadásul házi lekvár is jár).

A borjúkötél egy sós kalácstészta, amit tejföllel sütnek ki kemencében. Lehet kérni friss tejföllel és/vagy sült szalonnával. Aki kóstolt már frissensült kalácsot, az tudja milyen gyönyörökben volt részem. Nem árulok el azzal sem nagy titkot, hogy sokat dob a dolgon a kemence. A jó minőségű tejföl csak hab a tortán.

Az egész nagyon egybe van, megérte a sorban állást. Akkora volt az adag, hogy a fánkból már nem fért belém és a cikk leadásáig nem is tudtam sort keríteni rá, de nem fogom kihagyni az biztos. Nektek sem javaslom.

Langalló

Kicsit visszakanyarodva a magyar vásárok örök résztvevőihez: szuper élményem volt egyik éjszaka. Éjféltájt egyre nehezebb rendes ételhez jutni, ezért Kapolcs gyrosához nyúltam nagy ijedtemben. Szerencsém volt, mert frissen sült a langalló, a szemem láttára vették ki a kemencéből. 

Ilyen ételt tényleg minden sarkon találunk, de akkor és abban a pillanatban remek választásnak bizonyult. A magyar pizza nem bonyolult, kelt tészta alapon tejföl, sült szalonna és hagyma. Ennél jobban nem szabad bonyolítani, ha nagyon el szeretnénk kényeztetni magunkat, akkor egy kevés friss tejfölt kérjünk a tetejére.

Kürtöskalács

A kürtöskalács-maffia ténykedésének köszönhetően egységesen ezer forintért vásárolhatunk kürtöskalácsot, ami igencsak borsos ár. Senki sem szereti, ha a különlegesség ára borsos, de nem tudtam ellenállni, mivel imádom. Nem volt nagy szám, szintén minden sarkon árulnak. Mindezek ellenére nem volt szívem kihagyni (már így is lelkiismeret furdalásom volt, hogy a lángost nem vettem be), mert még mindig az egyik legnépszerűbb édesség a piacon.

Szörp

A Művészetek Völgyében az emberek leginkább alkoholban utaznak, de egy-egy perzselő reggelen életmentő lehet egy jó pohár szörp. Nem csak tele van vitaminnal, de el is űzi a rosszullétet. Kaphatunk sokfajta házi szörpöt, van aki előre behűtve, bekeverve árulja félliteres üvegben.

A félliteres kiszerelés nem is drága kétszázötven forintért. Mindenféle növényből készítenek szörpöt. Nekem a meggy volt a kedvencem és nagyon jól esett a nagy melegben, hogy kicsit savanykásabb volt, nem pedig édes.

Azonban, ha valakit egyik étel sem hozott lázba ne csüggedjen, mert sok minden mást is találhatunk a völgyben. A dödöllétől a kézműves fagyin át, mindenféle lepényeket is kóstolhatunk. Ha tíz napig maradtam volna, valószínűleg akkor sem sikerült volna megunni a felhozatalt. Ennek ellenére nem mondanám, hogy sokszínű a paletta, alapvetően a zsíros és kelt tésztás ételek dominálnak. A finomságokat pedig bármikor kísérhetjük helyi borokkal. Érdemes a balatoni nyaralást feldobni néhány nap Művészetek Völgyével, és még érdemesebb végigkóstolni a felhozatalt. A májkrém konzervet meg inkább hagyjuk otthon, ha lehet. 

Ha bármi olyat esztek vagy isztok amit nagyon hiányoltok a listáról, küldjétek el facebookon (fotóval)!

Üdv,

A Gasztro Akrobata

Cserkésztáborában jártam, ahol 13 éves srácok tanítottak főzni.

Ha egy átlagembert a cserkészetről kérdeznek tuti, hogy a filmekből jól ismert sütiárus lurkók ugranak be mindenkinek. Kevesen tudják, hogy a cserkészetnek milyen komoly hagyománya van Magyarországon. Ami azt illeti egész Európában. Kevesen gondolnák, de a világ szinte összes országában jelen van a cserkészet. Az ENSZ után a világ második legnagyobb szervezete a WOSM, vagyis a Cserkészmozgalom Világszervezete.

De mivel is foglalkoznak a cserkészek? Ellátogattam a 426. számú Szenczi Molnár Albert Cserkész Csapat Tőkés-kúton tartott nyári táborába. Természetesen elsősorban az érdekelt, hogy mit esznek szegény gyerekek az erdőben, így beépültem a Gekkó Őrsbe és segítettem a kissrácoknak a vacsora készítésében.

Lehet, hogy a város kényelméhez szokottakat meglepi, de ezek a srácok (10 éves kortól kezdik a cserkészetet) maguk építenek mindent - az asztaltól a tűzhelyen át a mosogató állványig - ami szükséges egy jól felszerelt konyhába. Egy nagy katonai ládába pedig befér minden egyéb konyhafelszerelés. A Gekkó Őrs vezetője Ádám, aki (kis túlzással) önként vállalta, hogy asztalánál vendégül lát, nagy lelkesedéssel vezetett körbe a „konyhában”.

A gyerekek minden este maguk főznek, őrsönként. Egy átlagos őrsben 6-7 gyerkőc van és egy őrsvezető. A Gekkó Őrs tagjai zömmel 13 évesek, így nem ők a legfiatalabbak a táborban. A ma esti menü borsófőzelék lesz - mondta lelkesen Botond – sült kolbásszal. Botond volt a felelős a hagymavágásért, aminek nem örült túlságosan, de ha az őrsvezető mond valamit, akkor bizony nincs menekvés.

Minden őrs kap a tábor elején egy kis tábori szakácskönyvet, amiben az minden szükséges információt megtalálnak a gyerekek. A konyhai alap praktikák (rántás, habarás) ugyanúgy szerepelnek a füzetben, mint az esti menük részletes receptjei. Az idei tábor keretmeséje (erre a történetre épülnek a programok, így lesz teljes a játék) Winettou, így a kissé viharvert receptkönyv címlapján egy fejdíszes indiánt találunk.

A cserkészek reggel és délben hideget esznek, s a felnőtt vezetők által felügyelt, az ÁNTSZ szabályainak mindenben megfelelő konyhasátor üzemel a tábor alatt. Itt gázpalackkal üzemeltetett hűtőkben tárolják a romlandó felvágottakat és sajtokat, az ételt pedig a közelben lévő falu boltjából hozzák minden nap. Természetesen gyümölcsök és zöldségek is szerepelnek majd a két hetes tábor étrendjében.

Miután a gyerekek megkapták az esti főzés hozzávalóit, minden őrs a saját kezével épített asztalánál lát neki az étel elkészítésének.

Tábori borsófőzelék

1. lépés

Vágjuk kockára a hagymát – írja a tábori szakácskönyv – és dinszteljük meg kevés olajon. Az egyik kisrác már neki is látott, miközben egy másik társa fát szedett, egy harmadik pedig megrakta a tüzet. Ádám az őrsvezető irányítja a munkafolyamatokat, mindenki kap valamilyen feladatot. Amint lobog a tűz, felkerül a lábosba a hagyma.

2. Lépés

Amint kellően üveges a hagyma, mehet rá a zöldborsó. Kis ideig pirítjuk, majd némi víz került hozzá egy 20 literes marmonkannából. A vezetők minden nap kocsival hozzák a táborozóknak marmonkannákban a vizet - ezzel mosogatnak, főznek és ezt használják fürdésre is. Miközben rotyog a borsó, valaki kikeveri a habarást: némi lisztet kevernek el csomómentesen tejfölben. Ádám precízen fűszerez, só és bors is kerül a lábosba.

3. Lépés

Nem kellett soká főzni a borsót, a tűzről félrehúzva elkeverik benne a habarást és gyakorlatilag kész is van. Gyors kóstolás, majd a lábos a rács szélére kerül, hogy a tűz melegen tartsa. Mindeközben a kolbászkák egy serpenyőben felkerülnek a borsó mellé. Isteni illatok keringenek az erdőben! A kolbász pár perc alatt meg is sül, már majdnem meg is vagyunk.

4. lépés

Ilyet otthon biztos nem sokak csinálni! Amint kész az étel, egy lábosban vizet rak fel valaki a tűzre, hiszen amíg mi eszünk, az pont felforr és így lesz mivel mosogatni is.

Jól sikerült a főzelék, igaz nem volt egy bonyolult recept. Azonban a 10 napos tábor alatt tésztát, pörköltet, főzeléket, rizst, francia hagymalevest és sok más ételt is főznek a gyerekek. Hagyományosan egy főzőversenyt is tartanak minden évben az őrsök egymás között; idén légpuskával kellett lőni az alapanyagokat jelző papírokat, s az „összevadászott” hozzávalókból készültek a remekművek. Szerintem, ha egy 10 éves 8-10 ételt megtanul elkészíteni egy ilyen tábor során önállóan, máris jobban áll, mint a korabeli gyerekek 90 százaléka.

Arról nem is beszélve, hogy az idősebb gyerekek folyamatosan új kihívásokat keresnek. Például a Sas Őrs kemencét épített, amiben aztán pogácsát sütöttek. Bár az építmény nem lett tökéletes, de funkcionált. Nagy szerencséjükre, a mecseki agyagos talaj kiváló építőanyagnak bizonyult.

Egy átlagos tábori nap

A cserkészek a reggeli ébresztőt követően reggeli tornáznak, majd felvonják a zászlót. Reggeli után délelőtti programon vesznek részt, ami naponként változik, de jellemzően a keretmeséhez igazodik. A sziklamászástól a légpuskázáson át - a lányoknak szövés - sok mindent csinálnak: pólót festenek, számháborúznak vagy kirándulnak. Ezt követően ebédelnek, majd a csendes pihenő keretében kipihenik a délelőtt fáradalmait.

Ezután délutáni programon vesznek részt, ezt követi a nap legfontosabb eseménye: a vacsorakészítés. Este levonják a zászlót, majd tábortűz köré gyűlnek és énekelnek, gitároznak. Éjféltájt, minden nap Totó fújja el a takarodót. Éjszaka a gyerekek őrködnek egy kicsi tűz körül, míg társaik békésen alszanak sátraikban.

A cserkészeket felnőtt vezetők irányítják, ők állítják össze a programot - nagyon komoly munkát végeznek természetesen teljesen ingyen. Szuper hogy vannak olyanok, akik lehetővé teszik, hogy egy városi gyerek is láthassa a csillagos eget a Mecsekből. Ezek a vezetők mind cserkészkedve nőttek fel, mostanra orvosok, jogászok vagy épp építészek lettek. Mégsem tudták azonban elfelejteni gyerekkori élményeiket, így most ők szerveznek táborokat kicsiknek, ahogyan régen nekik szerveztek mások. Szuper, hogy ezek a gyerekek megtanulnak maguk főzni, a maguk építette tűzhelyen. Hány gyerek lenne képes egy szög nélkül asztalt, tűzhelyet, mosogató állványt, vagy kukát építeni? Szerintem ez egy fantasztikus dolog. Én magam 12 évig voltam cserkész és ha hisztitek, ha nem, a Bakonybél melletti táborban kezdtem el főzni tanulni.

 Ha kérdésed volna a cserkészettel kapcsolatban, írj bátran commentet, ígérem mindenkinek válaszolok.

Üdv,

A Gasztro Akrobata

Mint azt már a blogon láthattátok, Gasztroakrobata Peti megcibálta az oroszlán bajszát: „Hamburger-párbajra” hívta ki Balogh Dánielt, a W35 séfjét és megalkotóját. A hamburgerek spéci hagymalekvárral készültek, erről itt olvashattok. Természetesen egy ilyen megmérettetéshez házi hamburger-bucik is dukálnak, így én is kivettem a részem az előkészületekből. A múlt heti piskóta után így most egy kicsit nehezebbnek gondolt terepre indulunk, de higgyétek el, ezek sem olyan nehezen elkészíthetőek, mint azt sokan gondolnák.

A buci elkészítése előtt rengeteg receptet találtam a neten böngészve, de én inkább valami kalácsosabb jellegű tésztára gondoltam. Így lyukadtam ki a challah nevű zsidó húsvéti kalács receptjénél, amit némi átdolgozással aztán felhasználtam. A kelt tésztáktól sokan ódzkodnak, nehéznek gondolják az elkészítésüket, de ez a tévképzet remélem az első próbálkozás után elillan, mert ha betartunk néhány alapvető szabályt, könnyen villoghatunk a saját készítésű bucival (vagy akár kaláccsal is). Egyszóval, gyúródeszkára fel!

 A recept hozzávalói:

• 57 dkg finomliszt
• 2 dkg élesztő (én mindig frisset használok)
• 3 dkg cukor
• 1 kk. só
• 2 tojás
• 2 tojássárgája
• 3 dkg olaj
• 2,1 dl víz + 1 kk. cukor
• kb. 10 dkg bacon kocka kisütve
• a lekenéshez:
• 1 tojás egy 3 ek. tejjel elkeverve
• tetejére:
• szezámmag

1. lépés

Kézmelegnél egy kicsit melegebb vízben keverjünk el 1 kk. cukrot. Amikor a cukor teljesen felolvadt, morzsoljuk bele az élesztőt, de ekkor már ne kavargassuk, hanem tegyük félre, és hagyjuk őket megküzdeni egymással. Kb. 10-15 perc múlva már látni fogjuk, hogy az élesztőnek sikerült-e felfutnia (megemelkedett-e, és habos-e a folyadék teteje). Ha ez nem történik meg, ne csüggedjünk, akkor szegény élesztőnk már öreg volt, és nem volt alkalmas a feladata ellátására, de erre jobb, ha még most jöttünk rá, mintha az egész készülődő alkotásunkat rontotta volna el. Örök optimistaként számítva arra, hogy a „felfutás” bekövetkezik a rendelkezésre álló idő alatt, haladjunk tovább a következő pont felé.

2. lépés

Szitáljuk át a lisztet egy tálba. Ennek két oka is van, a tészta könnyebbé válik tőle, és az esetleges szennyeződésekkel is könnyebben elbánunk így. A lisztbe szórjuk bele a sót és a cukrot, és keverjük össze. Majd a közepébe készítsünk egy mélyedést, és ebbe üssük bele a 2 tojást, és a 2 tojássárgáját, és adjuk hozzá az olajat.

Ha minden jól megy, ennyi idő alatt már az élesztőnk is beindult, és az élesztős vizet zuttyintsuk bele a tésztába. Az opcionálisan hozzáadott megpirított és lecsepegtetett baconkockák is most kerülnek bele (érdemes lehet egy konyhai papírtörlőn hagyni őket egy kicsit zsírtalanodni). Első körben én kanállal szoktam összekeverni a hozzávalókat, de természetesen már itt is igénybe vehetjük a kezünket.

3. lépés

Amikor már nagyjából összeállt az egész, akkor kiveszem a tálból, a gyúródeszkát belisztezem, és kezdődhet az élvezetes gyúrás. Ehhez főleg a hüvelykujjunk alatti párnát vesszük igénybe, de szerintem egy idő után mindenki ráérez a dologra (a lényeg, hogy nem szabad finomkodni… Persze nem azt jelenti, hogy durván kell a tésztával bánni, de azért kell egy kis erőkifejtés is.) Ha menetközben a tészta még ragacsosnak látszana, akkor nyugodtan lehet még lisztet szórni a gyúródeszkára. Kb. 10 perc után, amikor már jónak látjuk a tésztát: nem ragacsos, ruganyos, ha az ujjunkkal benyomjuk a felületét, lassan áll vissza az eredeti állapotába, akkor jöhet a kelesztés. Ehhez visszarakjuk a korábban használt tálba, egy kevés olajjal mindenhol megkenjük és dupla folpackkal letakarjuk (ha olyan menők vagyunk, hogy van kelesztőtálunk, akkor persze abba is mehet, de anélkül is működik).

Félretesszük egy olyan helyre, ahol nem érheti huzat (ilyenkor nagyon érzékeny a hőváltozásokra), és kellemes meleg van. Ez nyáron lehet valami szélvédett sarok a konyhában, télen pedig nálam az előmelegített sütő mellé szokott kerülni.

4. lépés

Most kb. 1 óra szabadidőt kapunk, amíg a tészta kb. a duplájára kel.

Amikor ez megtörtént, akkor újra előkerül gyúródeszka, és némi lisztezés után ráborítjuk a tésztánkat és finoman átgyúrjuk. Kb. 14 dkg-os darabokra vágjuk, és azokat, amelyekkel nem dolgozunk, egy konyharuhával letakarjuk, hogy ne száradjanak ki. (Ha kalácsot szeretnénk készíteni belőle, akkor annyi felé osztjuk, ahány ágú kalácsot szeretnénk fonni.) A formázáshoz ezt a rövid videót ajánlom, mind a kalács, mind pedig a zsemle formázásához nagyon jól hasznosítható. De a youtube-on böngészve rengeteg videót találhatunk [keresési javaslat: „how to make hamburger buns”]

 5. lépés

Amikor elkészültek a bucik (vagy a kalács), egy sütőpapírral takart tepsire helyezzük, és amikor mindegyik elkészült, akkor egy konyharuhával letakarva, félretesszük. A sütőt kb. 180 fokosra előmelegítjük. A bucik kb. egy ½ óra alatt ismét megkelnek, és akkor egy tojást 3 ek. tejjel elkeverve felverünk. Ezzel a keverékkel óvatosan megkenjük a bucikat (nem szeretnénk őket kilapítani), és egy kis szezámmaggal megszórjuk, majd az előmelegített (nálam ilyenkor indul be a légkeverés) sütőbe toljuk.

Kb. 15-20 perc alatt készre sütjük (én a sütési idő közepénél meg szoktam fordítani a tepsit [nem fejjel lefelé…, hanem az addig belül lévő bucik kerülnek kívülre]).

Amikor elkészültek, kivesszük a sütőből és egy rácson – hogy ne fülledjenek be – hagyjuk őket kihűlni. A további lépésekért figyeljétek Peti cikkét, és a bucik boldog hamburgerként fejezik be az életüket.

Jó étvágyat!

Gasztro Akrobata Noémi

A W35 séfjével, Balogh Dániellel készültem épp hamburger párbajra, miközben kikísérleteztem ezt a fergeteges hagymalekvárt. Vörös húsok mellé kiváló! Grillezéshez tökéletes! Ez a recept annyira szuperül sikerült, hogy még pirítósra kenve is verhetetlen! Cukrot egyáltalán nem tartalmaz, ami azt hiszem, külön jó pont. Érdemes egy nagy befőttesüveggel készíteni, mert erre bizony az egész ház rá fog járni. Az egész procedúra körülbelül két órát vesz igénybe, de az idő nagy részében elrotyog magában a hagyma, nem kell foglalkozni vele.

A következőkkel töltsük meg a bevásárlókosarat:

• 4 fej lilahagyma
• 2 fej vöröshagyma
• 1 kis csokor kakukkfű
• 1,5 dl jóféle száraz vörös bor (Tévhit, hogy az ételben elfér bármilyen vállalhatatlan bor, ezt felejtsük el gyorsan! A bor nagyban befolyásolja a készülő remekművet, és ahogyan nem esik jól lenyelni egy korty koccintóst tisztán, az ételbe belefőzve sem lesz másképp.)
• 1 evőkanálnyi vaj
• 4-5 evőkanálnyi virágméz (sikerült olyan termelői mézet kapnom, amiben kikristályosodott már a cukor, ezt a részét használtam)

Akik a fergeteges hangulatot biztosítják:

• két evőkanál olivaolaj
• 3 evőkanál kiváló minőségű balzsamecet
• egy evőkanál só
• egy evőkanál durvára őrölt rózsabors

A rózsabors

A rózsabors eredetileg Brazília környékéről származik. Ami azt illeti nem is igazi borsfajta, hiszen nem csíp, az íze is inkább édeskés. Ráadásul a növény, amiről származik a szömörcefélék családjába tartozik, így közelebb áll a pisztáciához, mint a borshoz. Az íze talán a borókabogyóhoz hasonlít leginkább, ebbe a receptbe remek választásnak bizonyult.

Vágjunk bele...

...méghozzá elsőnek a hagymákba. A két végét lenyisszantva, majd félbevágva tisztítsuk meg a külső hajtásoktól a hagymagumókat. Ha minddel végeztünk és letöröltük a könnyeinket is, elkezdhetünk szeletelni. A félbevágott hagymákat lapjára fektetve egy jó éles késsel szeleteljük fel, lehetőleg hajszál vékonyra. Ez remek gyakorlása a késforgatás elsajátításának, igyekezzünk egy ujjunkat sem levágni, még szükség lesz rájuk a kevergetésnél. Érdemes éles késsel dolgozni, mert akármilyen furcsán is hangzik, az életlen penge sokkal balesetveszélyesebb.

Ha az összes hagymával végeztünk, az olivaolajat a lábosba löttyintve, gyújtsunk is alá nagy lánggal.  Ha átforrósodott az edény, egy drámai mozdulattal a késünket lapátnak használva, seperjük a deszkáról a lábasba a hajszál vékony hagymaszeleteket. Ragadjunk meg egy fakanalat és jobbról balra vagy esetleg balról jobbra kevergessük 2/4-es ütemben. Ha a hagyma a nagy melegben kissé megfonnyadt, vegyük le a lángot, a lehető legkisebbre és fedjük le. Körülbelül 50 percig nem lesz dolgunk vele, néha azért kukkantsunk a fedő alá, mert nem szabad odakapnia.

 Az izgalom a tetőfokára hág

Most jön az izgalmas rész, ha azt érzed kellően lepuhult és összefőtt a hagyma, mehet rá a só és a bors. Azért nagyon fontos, hogy most sózzuk csak, mert ha már az elején kiengedtetjük vele az összes levet, biztosan odaég. Most már nem lesz szükség rá, mivel ha a sózást követően elfőtt a leve, mehet rá a bor és a balzsamecet is! Én a Posta Borház „noirkékmerfranlotpinotkos”-át használtam ezúttal (2011-ből). Kiváló választásnak bizonyult, érdemes egy pohárral elfogyasztani főzés közben. Csavarjuk fel kicsit a hőfokot, had szóljon a Rock’n'Roll a lábosban! Ha felforrt, visszavehetünk kicsit. A továbbiakban kis lángon, további 30 percet adjunk az ízeknek a kibontakozásra. Ha 90%-ban elfőtt a leve, mehet bele a méz. Aki nem olyan érzékeny testének szentélyét illetően, mint én, az használhat cukrot (javaslom a barna kristálycukrot, mert az nagyon szép színt ad az ételnek). Én mindenesetre virágmézzel dolgoztam, nemcsak azért mert rendkívül tudatosan étkezem újabban, hanem azért is, mert a tapasztalataim alapján ebbe az ételbe nem tehetnék jobbat. A virágméznek is inkább az eszenciáját, a kikristályosodott részét használtam. Ízlés szerint, de alapvetően 4-5 evőkanál mézet vágjunk a lábosba. Érdemes pár perc után kóstolgatni a lekvárt, ilyenkor lehet még korrigálni. Azzal azonban mindenképpen érdemes számolni, hogy az ízeknek össze kell érni, ehhez idő kell, így semmi esetre se essünk kétségbe rögtön. Ettől a momentumtól kezdve gyakrabban keverjünk rajta, nehogy le találjon égni. Körülbelül egy kis marék megtisztított és felaprózott kakukkfű is mehet a hagymához két kevergetés között. Tíz-húsz percnek elégnek kell lennie, hogy besűrűsödjön a hagymalekvár, ezt feltétlenül legyen türelmünk kivárni. Ha már jó ragadós és lekvárszerű, kapcsoljuk le a hőforrást és pár perc pihenőt követően kanyarintsunk bele egy evőkanál vajat. Ha sikerült elkeverni, mehet a kigőzölt befőttesüvegbe. Bár a hagymalekvárunk sokáig eláll, nem kell félni, mivel hipp-hopp el fog fogyni. Én, mint említettem a hamburgerembe készítettem, de bátran kanalazzuk bármilyen vörös hús mellé. Grillételek mellé is hibátlan választás, de ha úgy tartja kedvünk, kenjünk meg vele egy szelet pirítóst és a megmaradt bor mellé faljuk be magában!

Ebben a lekvárban az a legszuperebb, hogy kevés hozzávalóval dolgozunk, így nem okoz káoszt a szánkban. Az ízorgiában négy meghatározó íz egészíti ki a hagymát csupán: a bor, a kakukkfű, a rózsabors és a virágméz. Csúcs a végeredmény, próbáljátok ki ti is!

Üdv, 

A Gasztro Akrobata

A BŰVÖS ÖTÖS: a legjobb focimeccs-nézős kaják - IV. rész

Nemrég összeállítottam az öt legjobb focimeccs-nézős kaják listáját. Azóta pörgött a VB, holnap már a döntőt játsszák. Jó meccsre számíthatunk; a németek brazilokra mért elsöprő győzelme után biztos sokan kíváncsiak lesznek a végső játékra. Tehát az izgalmas mérkőzés adott, már csak azt kéne kitalálni, hogy mit adjunk a farkaséhes haveroknak? Vasárnap lévén olyan kaját érdemes csinálni, ami kicsit gazdagabb a sörkorcsolyánál, ami felszívja a sört, megkímélve minket a hétfő reggeli másnapos munkakezdéstől. Arról nem is beszélve, hogy mégiscsak négyévente van VB döntő, adjuk meg hát a módját! A mostani recept nemcsak pofonegyszerű, de kiváló alkalom a hűtőben felhalmozott maradékok felhasználására is. A végeredmény pedig csodás lesz, szokás szerint garantálni tudom a sikert.

Mi fán terem a calzone?

A calzone gyakorlatilag egy félbehajtott pizza tészta (a calzone szó a „pincere” (összegyúrni) latin kifejezésre hajaz), ami belül meg van töltve minden földi jóval amint azt a pizzánál megszokhattuk (Amúgy a pizza is a calzonéhez hasonlóan a szegények eledele volt, és azt raktak rá, ami éppen otthon volt, esetleg a kertben megtermett) Tegyünk mi is így, de lehetőleg a jóízlés határain belül - rizses hússal azért ne próbálkozzunk! Jellemzően paradicsomos szósszal kenik meg a tészta alapot és erre teszik a feltétet.) Az Olaszországból származtatható étel kivételesen tökéletes egy jó sörözés kiegészítésére, hiszen nem csak hidegen, de melegen is fogyaszthatjuk; nem csöpög és biztosan jóllakunk a félbehajtott kelt tésztától. Azonban mielőtt felvágnánk a haverok előtt, hogy milyen frankók vagyunk az olasz konyha egyik leghíresebb szülöttjének elkészítésében (hadd jegyezzem meg, hogy a pizza eredetileg a görög hajósok által került a csizmára, persze akkor még nem így festett). Dél-Olaszországban a pizza szélét szívesen fogyasztják mézzel, így édesítve a kelt tésztát -mi is sok mindent tehetünk a pizzánkra, de azért a ketchupot engedjük el, az nem ide való! Akkor jó a pizza, ha forró kemencében sütik és a tésztája papírvékony. A calzone-t érdemesebb kicsit vastagabbra hagyni (mint amúgy a pizzát hagynánk), hogy elbírja a gyomrába pakolt finomságok súlyát.

A tészta kelt tészta, de nem nagy macera megcsinálni. (Kis gyakorlással) hipp-hopp megvan; érdemes több adaggal számolni és a pizza tésztát kinyújtva (félig kisütve) lefagyasztani. Így amikor hazaérünk hétfő este a melóból és az előző napi calzone már csak egy szép emlék, könnyedén feleleveníthetjük azokat a boldog perceket, hiszen a pizzát megkenve, feltéttel megpakolva, a sütőbe bevágva, 5 perc alatt elkészíthetjük a fagyasztott alapot.

A tészta

Ígérem ez lesz a legkimerítőbb az egész tortúrában. Ezért javaslom, hogy ezt csináltassuk meg anyuval, apuval, esetleg barátnővel jó előre, de csak ha nincs bátorságunk jól érezni magunkat és játszani egy jót. Olaszországban lehet kapni előre kinyújtott pizza tésztát a boltban amire csak fel kell pakolni a feltétet; olyasmi mint itthon a leveles tészta. Azonban ha kicsit is adunk magunkra, akkor legyünk merészek és vágjunk bele! Nagyon jó móka tésztát gyúrni, tuti tetszeni fog. Ha az alapanyagokat pontosan kiméritek, nem lehet gond. Ráadásul a kedvenc csapatunk kiesését is megbosszulhatjuk, kiváló stresszoldó a tészta dagasztása. A rendrakást még mindig meghagyhatjuk anyunak, apunak és a barátnőnknek is.

Bevásárló lista (6 pizzához)

• 800 g fehér liszt (Az olaszok a „Tipo 00” lisztet használnak, ami csak annyit jelent, hogy extra magas a sikértartalma, ilyet itthon nehezebb beszerezni, de pl. a Culinarisban lehet kapni.)
• 200 g búzadara
• egy jó nagy csipet só (Egy csapott evőkanálnyi biztosan kell, különben ízetlen lesz a tésztánk.)
• kb. 600 ml langyos víz, amiben feloldunk egy fél kocka élesztőt és hozzáadunk egy csapott evőkanál kristálycukrot (A vízzel vigyázzunk, mert nagyban függ a liszt vízfelszívó képességétől a mennyisége. Egy fél deci plusz-mínusszal számoljunk. Érezni fogjuk, hogyan veszi fel a liszt a vizet, ezért előre nem érdemes ennél többel dolgozni.)

Hogyan lesz vízből és lisztből pizza tészta?

Természetesen az élesztő a kulcs. Én a hűtős (friss) élesztőt használom, de Jamie Oliver például élesztőporral dolgozik a receptjeiben, úgyhogy az is biztosan megfelel.

1. lépés: a vékony és levegős pizza tészta felé

A lisztet és a darát keverd össze a sóval és halmozd fel a konyhapulton. (Akik túl konzervatívak az ilyen liberális módszerektől, azok mindezt egy nagy tálban is megtehetik.) Nagyon fontos, hogy végig a kezed használd és ne mást. A kupacunkba alkossunk egy mélyedést, ide fogjuk beleönteni a vizet, így figyeljünk rá, hogy mély legyen, valamint, hogy ne tudjon sehol megszökni az élesztős folyadék.

2. lépés: az élesztő felébred

A langyos vízben keverjük el a cukrot, majd morzsoljuk bele az élesztőnket. Ha azt is elkevertük és fel is oldódott, akkor tegyük félre pár percre. Ha kellően tiszta a fülünk, hallhatjuk, ahogyan dolgozik az élesztő, a víz pedig kissé pezseg. Ha ez a folyamat már végbement, akkor ne habozzunk a vizünket az előre megásott mélyedésbe önteni.

3. lépés: utoljára a homokozóban volt ilyen jó

A kicsi kacsónkat nem féltve kezdjük el lassan körkörös mozdulatokat bevetve elkeverni a lisztet és a vizet egészen addig, amíg kásaszerű nem lesz. Ekkor se álljunk le, célunk, hogy az összes liszt eltűnjön a munkapultról és az összeállt tésztát labdává formáljuk. Ha ide eljutottunk, vessük be minden erőnket, csűrjük, csavarjuk, püföljük és dögönyözzük! Ha még nem tűnt fel, most éppen dagasztunk, ez kulcsfontosságú a minőségi tészta szempontjából! Nem tarthat 10 percnél kevesebb ideig.

4. lépés: ahol nemcsak a kezünk, de a tészta is megdagad

Ha kellemesen sima, ugyanakkor rugalmas a tésztánk, tegyük tálba. Szórjuk meg a tetejét liszttel és fedjük le egy nedves konyharuhával. A nehezével már végeztünk, a tésztának is pihennie kell, nem csak nekünk. A csendes pihenő körülbelül 15 percig tartson, utána szabad nyújtani. Javaslom, hogy ne nyújtófával dolgozzunk, mert a kelesztés alatt felgyülemlett buborékokat nem volna jó kipréselni a mennyei tésztából.

5. lépés: az igazán forró pillanatokért

A tésztát a kelesztés után szeljük, annyi részre ahány pizzát csinálnánk, formáljunk újra gombócokat és a kezünkkel széthúzogatva nyújtsuk ki őket minél vékonyabbra. Ebből a mennyiségből lesz az ideális 6 adag. A sütőt melegítsük elő a még nyújtás előtt, mert nem tesz jót a tésztának, ha kinyújtva állni hagyjuk. (Akkor inkább fagyassszuk le!) A sütő olyan forró legyen amilyen csak lehet - 250 fok légkeveréssel megteszi. Ha belisztezed a pultot és a kezed, nem fog hozzáragadni a tészta. Bátrabbak a levegőben is megpörgethetik a tésztát, csak vigyázzatok, hogy egyenletes vastagságú legyen a tészta és az ég szerelmére: hadd maradjon levegős, mert akkor lesz igazán finom.

Állítsuk össze a calzone-t

Eddig szimpla pizzát csináltunk, de most jön a csavar! A kinyújtott tésztánkat kenjük meg az előre elkészített paradicsomszósszal és pakoljuk bele, ami éppen otthon van!

A legegyszerűbb csodajó paradicsomszósz

Amíg megkel a tészta, összedobhatunk egy szuperkirály paradicsomos alapot. Én ezt nem csak pizza alapnak használom, mindenféle tésztához el szoktam sütni.

1.        Két-három evőkanál olivaolajon megpirítunk egy gerezd fokhagymát, amit előtte papírvékonyra szeltünk. Azoknak, akik nem bánnak jól a késsel, javaslom ruházzanak be egy fokhagymanyomóra az ilyen kínos helyzetek megmentése végett. Vigyázzunk, hogy a fokhagyma ne keseredjen meg! (Ez akkor következhet be, ha megég.)
2.        Öntsük nyakon egy Lucius hámozott paradicsom konzervvel és hagyjuk felforrni. Só és bors, esetleg egy kis csokor friss bazsalikom ízlés szerint mehet bele. Ha felforrt, kapcsoljunk kis lángra és még 5 percig főzzük.
3.        Ha elzártuk a gázt kóstoljuk meg, hogy nem hiányzik-e belőle valami. Ha megvagyunk, mehet bele egy kis kocka vaj, ez fogja igazán összehozni az ízeket.

A friss paradicsomszószra aztán tényleg azt pakolunk, amink épp van, sonkát, szalámit, bacont, sajtot, zöldségeket, rukkolát, miegymást.

Én most jóféle Pármai sonkát, koktélparadicsomot, egy negyed hagymát és egy kis rukkolát halmoztam a tésztára. Ha ezzel megvagyunk, hajtsuk félbe és dolgozzuk össze a széleket. Vigyázzunk, hogy ne szakadjon ki és hogy mindenütt jól zárjon!  Valahogy így kell kinéznie:

Természetesen azt is megtehetjük, hogy csak előkészítjük a pizza tésztát valamint a paradicsomszószt, s mindenki maga pakolja meg az általa választott alapanyagokkal. Ha megvagyunk, vágjuk be a sütőbe és süssük készre. Konyhánként változó, de körülbelül 5-10 perc alatt készen is vagyunk. Vegyünk hát egy gyöngyöző sört a jobb kezünkbe, egy calzonét a balba és élvezzük a haverok társaságát és a meccset! 

Jó szórakozást!

A Gasztro Akrobata

A Piskóta ami nem piskóta!

Sok rémtörténetet hallottam már szalonnás piskótákról, meg olyanokról, amik laposak maradtak sütés közben, vagy amik a sütőből kivéve változtak lepénnyé. Ez a recept még egyszer sem hagyott cserben, és mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy próbálja ki, és nem fog csalódást okozni. Az, aki sütésre adja a fejét, általában tudja, hogy minél habosabb marad a piskótatészta, annál jobb végeredményt kapunk. De az eredeti verzióban, ahol először a tojás-sárgákat keverjük össze a cukorral, és utána adjuk hozzá a felvert fehérjét, nagy valószínűséggel annyira összetörik a hab, hogy mire a sütőbe kerül, már el is felejthetjük a magas piskótát. A megoldás pofonegyszerű: megfordítjuk a sorrendet, és először a habot verjük fel a cukorral, és utána adjuk hozzá (akkor már nem géppel, hanem egy kézi erővel, egy konyhai lapáttal) a tojássárgáját, illetve a sütőporral elkevert lisztet. Az én sütőm légkeveréses, és még nem sütöttem sima sütőben, de meggyőződésem, hogy ott sem vallunk szégyent ezzel a módszerrel…

Bevásárló lista:

•          6 tojás
•          20 dkg cukor
•          20 dkg sima liszt (8 dkg kiváltható étkezési keményítővel)
•          2 kk. sütőpor
•          csipet só
•          1 csomag vaníliás cukor

Mielőtt hozzákezdenénk a tényleges munkához, a sütőt előmelegítjük 170^oC-ra, és a tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral (az oldalára is tehetünk sütőpapírt, de én nem szoktam). A sütőforma oldalát semmiképpen nem zsírozzuk, mert nem tesz jót a tésztának. 

Első lépés

Most jön az érdemi munka: A tojások sárgáit elválasztjuk a fehérjétől. A fehérjéket egy csipet sóval elkezdjük felverni, amikor már a hab kezd keményebbé válni, szép lassan hozzáadjuk a cukrot (2-3 adagban). Amikor már extra keménnyé vált a hab (a tálat megfordítva nem csúszik ki, illetve ha kivesszük a habverőt, megmarad a kis sipkája), akkor a gépet félre tesszük, többé már nem lesz rá szükségünk.

Második lépés

A félretett tojás-sárgákat hozzáadjuk a fehérjékhez, és óvatosan egy konyha lapáttal belekeverjük. Az előzőleg kimért lisztet és hozzákevert sütőport hozzáadjuk, és újra óvatos keveréssel egyneművé varázsoljuk.

 Harmadik lépés

Az elkészült tésztát belapátoljuk a sütőformába, és az előmelegített sütőbe a középső rácsra toljuk (én ilyenkor szoktam rákapcsolni a légkeverést). 

A sütés

A sütési idő az én sütőmnél kb. 22 perc, de ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia. Ha úgy látjuk, kb. 15 perc után, hogy nagyon pirulna a teteje, akkor érdemes lehet a tetejére alufóliát teríteni.

Az eredmény

Vágjatok bele! Ölel benneteket:

Gasztro Akrobata Noémi

Nem szívesen csapok be senkit, ezért már most az elején szeretném leszögezni, hogy nem ettem végig a parkot és ezt nektek sem ajánlom. Valójában egy jóérzésű - az ízlelőbimbójára valamit adó - ember sosem enne a park legtöbb kajáldájában. Hiszen nyilvánvalóan sem a KFC, sem pedig a Pasta in Box (olasz tészták...hogyne) nem lehet opció, ahogyan a délutáni hőséget igencsak megsínylő gyros sem. De szerencsénkre ott a Zing. Én magam is nagy rajongója vagyok a Zing burgereinek, a Guitar Hero a kedvencem, de szinte mindegyiket kóstoltam már. 

Bikini koncert a Budapest Parkban:

Mi is az a Zing Burger?

A magyarországi burger dömping első zászlóshajója az Andrássy út 38-ban található Ring Cafe volt. Nem egyszer választották a Ring hamburgerét a legjobbnak több fórumon. A Ring Café séfje, Susánszky Ádám azonos a Zing burger megalkotójával. A recept ugyanaz, de az árfekvés egész más. Az ötlet zseniális! Az Andrássy út sikerét kamionba rakták, hogy elvigyék az ország távoli pontjaira. A Zing burgereit 2013 óta élvezhetjük és mi sem mutatja jobban az ötlet sikerét, minthogy idén már két kamionból áll a burger-sütöde flotta. A kategóriát egyébként "Food Truck"-ként emlegeti a sajtó és majdnem miden fesztiválra elviszik a minőségi hamburgert. Magam is nagy rajongója vagyok, ha a Gozsdu udvarban járok, nem kérdés, hogy lecsúszik egy-két zsömlébe tett mennyország. Jelenleg nem csak a Volt fesztiválon, de a Szabadság téren is megtaláljátok őket. 

A Zing facebook oldalán úgy hirdetik maguk: "Zing Burger Truck: a "food truck" mozgalom első magyarországi képviselőjeként az a küldetésünk, hogy az utcákon cirkálva megfizethető és jó minőségű ételeket kínáljunk."  

A szombat esti Bikini koncert kiváló apropónak ígérkezett a Budapest Parkban egy jó hamburgerre. A megszokott kamiont kerestem a hömpölygő tömegben, kissé csalódottan szembesültem hiányával. Én voltam a hibás, nem készültem kellően. A Zing ugyanis saját konténert kapott, így a két kamion mellet már egy harmadik helyen (fixen) is fellelhetjük a jó hamburgereget. Mit jelent ez? Ha van park, van Zing is, szuper - gondoltam én. 

Mindenféle félelem nélkül, teljes bizalommal indultam a pult felé, nem hittem hogy bármi baj lehetne, hiszen eddig sosem volt. A Zing ma már egy márka, garancia a minőségre. Mint a képen is jól látszik nem kígyóztak kilométeres sorok, amit én annak tudtam be, hogy az itteni ételek drágábbak a többinél. Magabiztosan rendeltem hát egy jó Guitar Hero-t. Mikor mondták, hogy várni kell rá, úgy döntöttem amíg elkészül eszem egy sima Street Burgert, amiből jó pár sorakozott egy melegítőlámpa alatt. Hoppá! Álljunk csak meg itt egy pillanatra! Csak nem kiárusítás volt valamelyik tönkrement McDonald's-ban?!  Mióta fér ez bele a minőségi hamburgerkészítésbe? Nyilván a hús tovább sül várakozás közben és a buci is kiszárad. A hamburger frissen jó, ez nem titok. 

Sajnos szinte (és eddig ilyet a Zingben még nem tapasztaltam)  teljesen ehetetlen volt. Az édeskés zsömle kiszáradt, a hús túlsült. Még az sem segített, hogy agyon chili-mayozoták, pedig volt benne rendesen. Nem egy sört ittam meg aznap este, de sajnos ehhez a hamburgerhez nem ittam még eleget. Roppan kellemetlen volt a felfedezés, hogy a nagynevű Ring Café-hoz köthető Zing ilyen megalkuvásokra képes.  A Gozsduban az akár 1600 Ft-os hamburger nem kirívó, azonban a Parkban más a helyzet. Úgy tűnik sajnos csak árban kiemelkedő a tapasztaltak szerint. 

Az alábbi képen láthatjátok (felül) a Ring hamburgerét (alul) pedig a Zing burgerét. Jól látszik a két kategória közti különbség, amivel nincs is amúgy gond. Alapvetően egy jó fesztiválkajának tartom a Zing hambiját, de tegnap este tényleg nagyot csalódtam. Eddig azt hittem, hogy a Zing filozófiája (ahogyan azt saját oldalán is hirdeti) pont az általam tapasztaltak ellenkezője. 

Azonban nem kell kétségbe esni. A helyzet lehetne rosszabb is. Lehet, hogy a kamionon is aszalnak a hamburgereket, csak éppen gyorsabban fogynak, így még nem tűnt fel. Azonban ebben az esetben is elvárható volna némi igényesség arra vonatkozóan, hogy mit is ad ki a Zing a kezei közül. Nyilván nem várható el, hogy Susánszky Ádám  maga vigye a szombat esti műszakot a Rákóczi híd árnyékában, de azért mégis; tíz perc után a kukában lenne a helye annak a szerencsétlen hamburgernek és nem az asztalomon. Remélem, hogy nem esik a Zing a tömegtermelés csapdájába, amikor is; a minőség rovására megy a termelés növelése.

A Parkban amúgy remek buli volt, szuper a kivetítő is. Azonban ne a Zing hasonuljon a többi vállalhatatlan büféhez, hanem inkább azok fejlődjenek fel a Zing szintjére.Akkor boldog leszek. 

Üdv, 

A Gasztro Akrobata

Ajánlok egy otthonhagyhatatlan útitársat a balatoni nyaraláshoz és mellé elmesélem a balatoni fogasom történetét. 

A hétvégén végre szabadulva a vizsgaidőszak rabláncaitól, első utam a Balaton partjára vezetett a haverokkal. Irány Alsóörs! Mivel küldetésemnek vélem barátaim gasztronómiai nevelését, (még ha ők ezt nem is kérték, sőt helyenként kifejezetten ellenkeznek) úgy gondoltam, hogy a megszokott parti büfékben kapható borzadályoktól megmentem őket és egy fokkal igényesebb vizekre kormányozom étrendjüket. Azonban egy rendes ember honnan tájékozódat hitelesen a balatoni gasztronómiai helyzetről? Nagyon vékony jégen járunk, hiszen a Balaton partján jobb vigyázni. Minden gyanús! Idén egyre több internetes portál próbálkozott kisebb-nagyobb élménybeszámolókkal a térségből, de semmi átfogó nem született ezidáig (gondolná az avatatlan olvasó). Az ország fővárosában zajló gasztro-forradalom viharos hullámai elgyengülve ugyan, de lassan elérik a magyar tenger partjait is. Akik azonban nem olyan bátrak, hogy pénzüket és idejüket rászánják a legalább vállalható balatoni étkezde, pince, büfé vagy cukrászda fellelésére, vajon miből leshetnek? Hiszen legyünk őszinték jó helyet találni a Balatonon olyan mint tűt keresni a szénakazalban.  A lefelé úton megálltunk egy benzinkútnál, ahol beszereztem az ehhez szükséges felszerelést. A Magyar Konyha nyári számához jár a Balaton 2014 Gasztronómiai útikalauza, ami nagy segítségére van a jót enni vágyónak. 

A túlélő csomagunk tartalmát én kiegészítettem egy korsó jéghideg sörrel, amivel az út porát öblíthetjük le. Áttanulmányozva a 225 helyet a kötetben, arra a megállapításra jutottam, hogy ez csak valami becsapás lehet. 225 vállalhatóan jó hely a Balaton környékén? Még akkor is lehetetlen, ha nagyon alacsonyan van a léc. Legyünk őszinték, a Balatonon enni még mindig extrém sport kategória. A tavalyi első kiadáshoz képest bővült a helyek listája, amit nagyon soknak érzek, ám a puding próbája az evés, így kiválasztottam a könyvecskében szereplő top 10-es listáról a két alsóörsi helyszínt, hogy azokat majd jól megnézem magamnak. Egyébként így már reálisabb a helyzet, az öt legjobb top tízes lista jó ötlet. Valójában arról lehet szó, hogy ha csak ezeket a helyeket írnák meg, akkor egy plusz lap lenne csak a balatoni útikalauz az újságban, így viszont külön kiadvány. Így vajon van létjogosultsága ennek a könyvecskének? Ennek a kérdésnek az eldöntését meghagyom az olvasónak, de maradjunk annyiban, hogy az útikalauz tartalmaz ötven vállalható és 175 "egyéb" kategóriájú helyet. 

A Top 10-es listák a következők:

• A legjobb éttermek
• A legjobb pincészetek
• Cukrászdák, fagyizók (nem merték hozzáfűzni, hogy a legjobbak)
• A legjobb lángossütők
• A legjobb halsütők

A könyvecske bevezetője leszögezi, hogy nem étteremkalauzt tartunk a kezünkbe és nem is csupán egy címjegyzéket, hanem egy, a hétköznapi ínyenceknek szóló gasztronómiai útikalauzt. A főszerkesztő maga is kifejti a véleményét, és nem rejti véka alá érzéseit az egynyaras kincsvadászokról, (számomra új információ volt, hogy létezik lángospor, ahogyan az is, hogy ezt megveszi valaki) és az argentin hekkről is, ami már önmagában is dicséretes. Más kérdés, hogy mivel nincs balatoni halászás a legnagyobb probléma nem az argentin hekk, ha már egyszer a keszeg is grúz.  

Mindezeknek tudatában - mint említettem - a top 10-es listákat böngésztem. Nagy mázlim volt, Alsóörs kétszer is feltűnik, mindkettő strandi büfé. Ennél jobb nem is lehetne a helyzet, hiszen mindig a strand a legkritikusabb.

Fogas Büfé - Alsóörs

(a 7. legjobb halsütöde a Balaton partján)

A könyvecskében foglalt leírást olvasva nem volt nehéz megtalálni a helyet. Külsőre nem volt túl bizalomgerjesztő a helyzet, látszatra legalábbis nem emelkedett ki a büfésorból. Műanyagszék é sörreklámos napernyő. Kicsit el van dugva, ezért keressétek a "Fogas Büfé" feliratot a díszburkolaton: 

Arra gondoltam, hogy az alsó és a felső szegmensből is kéne választani valamit, hiszen csak így tudhatjuk meg az igazságot. Ezért kértem egy sült keszeget és egy fogast is. Egy jó Balatoni fogasnál nincs is jobb. Sajnos azonban azt nem árultak, sőt balatoni halat egyáltalán nem. Hogy miért nem lehet balatoni halat kapni a Balaton partján? Ebbe a kérdésbe ne menjünk bele, elégedjünk meg a grúz keszeggel és fogassal, amit elénk tettek. (Nem hittem el. Komolyan nem!) A halakat egyébként professzionálisan paprikás lisztbe forgatják, (vajon a paprika honnan van? Biztos Üzbegisztánból, mert Magyarországon nehéz beszerezni) majd bő olajban kisütik. Sajnos nem volt nálam széles látószögű objektív, és a halak is nagyok voltak, így a farkuk lemaradt. 

A halsütésben a következőket lehet elrontani:

1. rossz a fűszerezés
2. nem elég forró az olaj, ezért megszívja magát és ehetetlenül olajos lesz
3. túl forró az olaj, ezért megég a bunda, belül esetleg még nyers is marad
4. nem cserélik az olajat, ezért érezni a két héttel ezelőtt sütött májas hurka ízét is.

A fenti lista alapján 4/3-ra értékelném a halakat, mert egyedül a fűszerezésbe tudtam belekötni, el volt sózva kicsit. Szokták mondani, hogy ha szerelmes a szakács... Hát elképzelhető, hiszen a boltot egyébként egy fiatal házaspár viszi, nagyon szimpatikusak voltak. Semmi "nonfi tetkó", remek kiszolgálás. Nagyon kedvesek voltak, ők maguk panaszkodtak, hogy nem lehet balatoni halat kapni, mert nem halászhatják, ezért van a grúz. 

Lőttem még pár fotót étvágygerjesztőnek grúziai barátaimról majszolás közben is. Mindkét halról elmondható, hogy azon túl, hogy a kelleténél kicsit sósabbak voltak, igazán jót ettem. Ropogós volt, és omlós. 

A halhoz szerencsére se "tartár mártás" se semmi más nem járt. Az volt, ami: nagyon egyszerű sült hal. Imádtam, nagyon jól esett és sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Járt hozzá friss kenyér és kovászos uborka. Egy jó sörrel öblítettem le, csapoltból van Borsodi és barna Staropramen is, ami jó áron van. A két halért, a kenyérért, az uborkákért és a sörért 3500 Ft környékén fizettem. Valószínűleg hekkel fele ennyiből is kijöttem volna, én mégis nagyon elégedetten távoztam, ami nagy szó egy balatoni büfében elköltött ebéd után.

Gyuri Lángos Büfé - Alsóörs

(a 4. legjobb lángosos a Balaton partján)

Gyuri lángosát nem volt olyan egyszerű megtalálni, de némi kérdezgetést követően sikerült. A két hallal a gyomromban nem voltam biztos benne, hogy lecsúszik még egy sajtos-tejfölös is, de nincs mese, menni kell haza, most vagy soha. Igaz amit a könyvben írtak, ide tényleg rengeteg törzsvendég jár. Nagyon olajozott volt a munkafolyamat és szimpatikus volt az is, hogy a főnök szinte minden vendéget névről ismert. A barátom szerint (akinek a nyaralójában megszálltunk) Gyuri lángos emberemlékezet óta a legnépszerűbb a beavatottak körében. Nem is tudta így megmondani mióta dolgozik az öreg. Kikértem hát egy sajtos-tejfölöst, lássuk mit tud.

A lángos sem a világ legbonyolultabb étele, nem sok mindent lehet elrontani a tésztán és a sütésen kívül. De ez hibátlan volt. Tényleg. Nem is írom le hosszan, menjetek és kóstoljátok meg! Ropogós és lágy egyszerre, pont olyan amilyennek lennie kell. Nagyon tuti. Egyedül az szomorított el, hogy míg vártunk a sorunkra, végigolvastam a kínálatot amiből kiderült Gyuri bizony hajlandó a megalkuvásra. Ketchupos lángos? Kakakós lángos? Ez viccnek is rossz, egy magára valamit adó lángosos ilyet nem tenne. A könyvecske mentségére szólva, maga is megjegyzi e botrányos körülményeket, felkészíti olvasóját a legrosszabbra, így legalább nem leszünk rosszul helyben.

Összefoglalva a könyv használhatóságát; kettőből kettő bejött. Mindkét hely eldugott volt, az alsóörsi strand sorba beleolvadva, tökéletesen álcával felszerelve működnek ezek a büfék. Elismerésem a Magyar Konyha ügynökeinek, hogy fellelték őket. Valószínűleg a könyvecske nélkül egyik helyre se tévedtem volna be, de mindkettőbe biztos nem, így elmondhatjuk, hogy hasznomra volt a kalauz. Azt a pár száz Forintot mindenképpen megéri szerintem, olvassátok, kísérletezzetek és írjátok meg a véleményeteket! 

További érdekességekért kattintsatok a popupcafe.hu-ra

üdv, 

A Gasztro Akrobata